Halloweeni őrület

A Halloween ősi szokás, ami az angoloknál terjedt el. A Mindenszenteket megelőző éjszakát jelenti, amit október 31-én ünnepelnek. Angliában, Skóciában és Írországban úgy tartják, hogy éjszaka, az elmúlt évben elhunyt bűnös lelkek állatok testébe visszatérnek a mi világunkba. A hiedelmek szerint csak egy vékony fal választja el egymástól a holtakat és az élőket. Az eltávozott lelkek ezen az éjszakán útra kelnek és visszatérnek egykori otthonukba.
Az ünnep jelképe: a halloweeni töknek faragott töklámpás, aminek ismerni kell a történetét, ahhoz megértsük mit is jelent a Halloween. Évszázadok óta faragnak töklámpásokat az ún. Jack-lámpát, amit két okból is készítettek. Egyrészt, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, másrészt pedig azért, hogy a töklámpások világítsanak és az elhunyt lelkek haza találjanak.

Napjainkban egyre jobban elterjedt a halloween-i szokás. A fiatalok beöltöznek és ijesztő, tréfás jelmezekbe bújnak. A legtöbben már 2 nappal előtte kifaragják a tököket és rémisztőbbnél rémisztőbb jelmezeket és álarcokat készítenek. 

Emellett nem szabad elfeledkezni a Halottak napjáról, amit minden évben megtartunk. Évről évre november 1-jén gyertyagyújtással emlékezünk meg az elhunyt szeretteinkre. Ez egy meghitt családi esemény, amit még a külföldről vett halloweeni szokások se tudnak megváltoztatni vagy elfeledtetni velünk. 

A szeretet ereje

Sosem tudhatjuk mi fog történni. Bármennyire is tervezünk, az élet tesz arról, hogy ne csak jó lapokat kapjunk. Minden egyes pillanatban változnak az érzéseink. Hiába szeretnénk azt csinálni, amit akarunk és azzal lenni, akivel szeretnénk. Mindig belebotlunk a saját hibáinkban és csalódunk. Rájövünk, hogy igazából mindenki csak saját magával foglalkozik, és nem számít másnak mennyire rossz. Nem hallgatjuk meg egymást, sőt meg sem halljuk, amit a másik akar mondani. Próbálunk nem tudomást venni ezekről a dolgokról, de sajnos ilyen az élet és ilyenek az emberek: ilyenek vagyunk. Sebesen száguldunk a jövő felé, terveket szövögetünk, a múltból nehezen szakadunk el, pedig csak is a jelenre kellene koncentrálni. Sokszor elég lenne egy őszinte mosoly vagy egy ölelés. Ebben a rohanó világban szeretni kéne és figyelni a másikra. Nem csak mondani, hanem tenni azért, hogy valakinek mosolyt csaljunk az arcára. Egyszerűen és őszintén szeretni egymást. Legalább próbáljunk meg tenni érte és próbáljunk meg jobb emberré válni. Minden ember szívében ott csörgedezik mélyen legbelül a szeretet és az a szomj amit csak is másnak a melegsége és kedvessége olt el. 

Szeressünk és hagyjuk, hogy mások is szeressenek! J

Májusfák ideje

A májusfaállítás manapság is elterjedt népi szokásnak számít

Európa-szerte ismert népszokás a májusfaállítás, ami az újjászületés szimbólumát jelenti mind a mai napig. Május elsején azok a lányok kapnak fát, akiknek már van udvarlójuk. A májusfaállítás úgy zajlott, hogy az udvarló fiúk magas fákat rögzítettek a kerítésekhez, amiket fel is díszítettek. Az udvarlók éjjel vagy kora hajnalban helyezték el a fát, ami leginkább nyárfa volt vagy esetleg orgona. A fákra különböző színű papírszalagokat, mindenféle ételt, italt helyeztek el. Ezután pedig a szerenád következett: ami úgy történt, hogy a lányoknak fogadniuk kellett a legényeket majd borral kínálták őket. Általában minden kis faluban volt májusfa, ami a közösség fája volt. Ezután következett egy úgynevezett „kidöntési” ünnepség, amelyet táncmulatság kísért. Napjainkban is szokás még a májusfaállítás, de egyre többen inkább májuskosarat készíttetnek a kiszemelt lánynak. A kosarak tele vannak édességekkel és virágokkal, amiket színes szalagokkal kötnek át.
Összegezve: Nem számít, hogy májusfát vagy májuskosarat viszünk a szívünk választottjának. A lényeg, hogy tegyük bele szívünket - lelkünket és akkor biztosan elnyerjük a kiválasztott lány szívét.

Tehát harcra fel ifjú legények! Ne feledjétek, mindjárt itt a várva várt nap!

Tavaszi megújulás

Végre eljött a várva várt jó idő a hosszú hideg napok után...  

Imádom, amikor süt a nap és csiripelnek a madarak. Ilyenkor mindenki jó kedvre derül. Előkerülnek a világos „ruhácskák”és mindent olyan szépnek lát az ember. Nem kell már bent lenni, egyre jobban vágyik ki az ember és a napok is hosszabbodnak. Tavasszal mindenki „kinyílik”, mint a virágok. A beszélgetések is hosszabb éjszakába nyúlnak. De akár télről, akár tavaszról van szó minden évszak más és mindig másmilyen a hangulatunk. Le kell zárni egy évszakot és rendet rakni a lelkünkben és persze az otthonunkban. 

Tavasz közeledtével azt érezzük fáradtak, álmosak vagyunk, de ez nem betegség, hanem egyfajta változáson megy át az ember. A szervezet így reagál, ami azt jelenti, hogy a szervezet téli üzemmódból tavaszra kapcsol. Télen több alvásra van szükségünk, hiszen rövidebbek a napok és ezért tavasszal felborul a hormonháztartásunk. Több napfény éri szervezetünket és megnő az alvászavar veszélye. Az étkezés is felborul, hiszen télen sok zsíros és kalóriás ételeket fogyasztunk. Ezzel ellentétben tavasszal rengeteg gyümölcsre és folyadékra van szükségünk. A mozgáskedvünk is jobb lesz. Érdemes ilyenkor sétálni, futni, biciklizni vagy kirándulni. Hiszen a mozgás sose árt: erősíti keringésünket, csontjainkat, izmainkat. Jó hatással van a szervezetünkre és jobb kedvre derít. Télen rengeteg salakanyag került be a szervezetünkbe, ezért tavasszal takarítást kell végeznünk és sok folyadékot inni, hogy kitisztuljon a szervezetünk. Célszerű a fürdés helyet gyors zuhanyt venni akár napi kétszer is, hiszen ezáltal frissebbek és fittebbek leszünk.

Töltődjünk fel, újuljunk meg testileg-lelkileg és ne feledjük, az emberi kapcsolatokat ugyanúgy ápoljuk, mint eddig!

Téli érzés

Számomra mit is jelent a tél? Nem csak a hóesésről, a csúszkálásról és a hófehérbe öltözött tájról szól. Egyfajta érzés, mely meghitté teszi a beszélgetéseket akár egy forralt bor mellett. 

Minden este békesség és nyugalom lepi el az utcákat. Gyertyák, karácsonyi fények díszítik a városokat és a kis falukat. Az évszakok közül a tél a legszebb, hiszen vacogva a hidegből sietünk be a meleg kis kuckókba vagy akár egy kávézóba, ahol érezzük a forró tea illatát és melegedünk a tűz mellett. Leírhatatlan érzés az, amikor sűrű pelyhekben esik a hó és ropog a hó a talpunk alatt. Sétálgatunk, és azt kívánjuk, bár sose állna el. Megváltoztatja az emberi érzéseket: melegséget és meghittséget sugall. Hiába rohanunk és sietünk a tél a legeslegszebb évszak: nem csak a karácsony vagy az újév ünneplése miatt, hanem azért az érzésért, amit megélünk. A fenséges, megismételhetetlen pillanatokért. Minden évszak más érzéseket vált ki az emberekből, ezért is különlegesek.  A legszebb érzés, amelyet megélhetünk. 

Hajnalhasadás kritika

A hatalmas sikerű Alkonyat-sorozat várva várt folytatásában Bella Swan (Kristen Stewart) és a vámpír Edward Cullen (Robert Pattinson) végre az ifjú házasok boldog életét élhetnék, ám árulások és tragédiák sorozata egész világukat romba döntheti. Az esküvő után Bella és Edward nászútra Rio de Janeiróba utaznak, ahol végre átadhatják magukat szenvedélyeiknek. Bella hamarosan észreveszi, hogy várandós, és a kis híján végzetes szülés során Edward teljesíti a lány régi kívánságát: halhatatlanná teszi. Lányuk, a különleges Renesmee érkezése azonban veszélyes események lavináját indítja el. A Cullenek és szövetségeseik szembekerülnek a vámpírvezetők, a Volturik félelmetes tanácsával, és úgy tűnik, elkerülhetetlen sorsdöntő összecsapásuk. Az izgalmakban bővelkedő, romantikus Hajnalhasadás folytatja a nagyszabású természetfeletti mesét a szerelemről, amellyel az Alkonyat-sorozat az egész világot meghódította.

2011. november 18-án jelent meg a nagyszerű sikersorozat, de én csak itthon láttam mozis verzióban. Az eddigi részekhez képest teljesen más volt. Véleményem szerint nagyon érzelmes és akciómentes volt ez a rész. Az esküvői jelenet az, ami nagyon tetszett, de lehetett volna még színesíteni vagy fokozni, de akkor lehet nem lett volna ennyire ütős. Hiszen a vámpírok nem a színes díszekről híresek, illetve a csillogó csecsebecsékről. Az is nagyon zavart, hogy Bella nem örült az esküvőnek, vagyis úgy érezte mintha ezáltal meghalna és egy fajta temetői hangulatot lehet látni és érezni. Igaz, hogy ha valaki férjhez megy egyben véget ér az eddigi élete és egy új élet kezdődik. De akkor sem kellett volna így viselkednie Bellának. Tény és való, hogy elég hosszasan elnyújtották a filmet, vagyis nem sok minden történt a film alatt. Sok cselekmény és jelenet volt benne, ennek ellenére az egész történet lassan zajlott, semmi érdemleges nem történt. Megjelent benne minden az élettől a halálig. Először az esküvő, ami egy új életet és egyfajta újjászületést jelentett, ezt követte a nászút, Bella szüzességének elvesztése, majd a gyermek megszületése és Bella halála és egyben vámpírrá válása. Bella mindent megtett a gyermeke életéért, amit a többiek,, dolognak” hívtak. Nem sok akció van ebben a részben, tulajdonképpen a végén van (a film utolsó negyedében), amit elég rövidre vágtak. Mindenki azt akarta, hogy ne tartsa meg a babát, mert belülről megemészti és a szülés után meghal, de Bella megtartotta és életét áldozta volna a kicsiért. De ez a baba annyira gyorsan fejlődött és olyan erős volt, hogy vérre volt szüksége. Ezért vért ivott Bella, hogy ne szenvedjen egyikük sem. Végül Edward minden egyest testrészén megharapta és az ő vérét injekciózta Bellába és a kicsi megszületése utána felébredt, de már vámpírként és így fejeződött be a film. Nekem kicsit unalmas volt a film, a megszokottakhoz képest. Hiszen eddig minden jelenetben volt akció. Általában a vámpírok- a vámpírokkal, vagy vérfarkasok a vámpírokkal küzdöttek meg és így kevesebb volt az ironikus jelenet. Ebben a részben először is az érzelmekre összpontosítottak és arra, hogy megmentsék Bella életét, mint minden egyes részben. Nekem mindegyik rész nagyon tetszett, de ez fogott meg a legjobban. Hiszen a 18 éves lányból kész nőtt lett, mint ahogy a mondás is tartja: ,, A rút kiskacsából gyönyörű hattyú lett”. Hiszen odaadta magát szerelmének testestül - lelkestül és egy igaz és egyben örök szerelem kezdődött, ami még a halálnál is erősebb. Felnőtté vált és új életet kezdett, véget ért a fiatal kora, már nem az apjával él, hanem külön életet.  Első 3 részben voltak szép dolgok, de zömében rosszak történtek és kevesebb volt az érzelem. Mindenki esküvőről és gyerekről álmodik, de ebben a filmben áldozatokkal járt és megmutatja az írónő és a rendező, hogy az anyának fontos a gyermeke, ami sajnos a mai társadalomra nem ez jellemző, sőt elhagyják gyermekeiket. Nagyon jól összefoglalta a lényeget és előtérbe helyezte a rendező a szülési nehézségeket. Magával ragadja a nézőt, hiszen annyira beleélhetik magukat a szerelmesek szerepébe, mint ha ez velük történt volna meg.

Tisztában vagyok azzal, hogy sokan nem szeretik az ilyenfajta történeteket, de nekem valamiért még is megtetszett.  Sokan azt mondják, hogy nem tanító jellegű, de ha átlátják a lényeget megértik, hogy igen is lehet belőle tanulni. Először én is óckottam tőle, de szerencsére kellemesen csalódtam és alig várom a következő részt, amit november 16-án láthatunk. 

The End

Ahogy a végéhez közeledünk, egyre jobban érzem, hogy mennyire fontos nekem a Tanítóképző Főiskola. Hiszen rengeteg barátom lett és az államvizsgához közeledve érzem: Nem akarom, hogy vége legyen! Az első év nagyon nehéz volt, hiszen senkit sem ismertem, minden új volt és ismeretlen. Aztán teltek a hónapok és megismertem két barátnőt, akikkel szoros barátságot kötöttem. Az egész 3 évet együtt vészeltük át. Segítettük egymást, jóban- rosszban együtt voltunk. Az évek során rengeteget tanultam, sok tapasztalatot szereztem, kedves és segítőkész tanárokat ismertem meg. Ez az iskola volt a 2. otthonom.

Mindig is boldogan léptem be az iskola kapuján. Számomra az utolsó év volt a legjobb, hiszen csakis a gyakorlatról szólt. Mindenki nagyon rendes és jó fej volt. Nagyon megszerettem az itt tanulókat, illetve dolgozókat, hiszen ők tanítottak meg arra, hogy igenis harcolni kell, ha el akarunk érni valamit. Nem a semmiért kapunk jó jegyet és elismerést. Örülök, hogy részese lehettem ennek a világnak és csodálatos embereket ismertem meg. Rengeteg sok jó emlékkel távozom és büszke vagyok arra, hogy ide járhattam.